5. Rész

Másnap délelőtt a telefon csörgésére ébredtem fel. Ránéztem a kijelzőre és Justin száma volt az. Hát, nem hazudott, amikor azt mondta, keresni fog.

- Szia. - vettem fel a telefont.
- Szia. - köszönt vissza - Felébresztettelek?
- Ami azt illeti igen, de nem baj, már így is késő van.
- Akkor rendben. Figyelj, gondolkodtam kicsit. Nincs kedved eljönni velem ma valahová?
- Justin, biztos jó ötlet ez? Hiszen a média egyből kombinálna és egyikőnknek sem szeretnék gondot ezzel.
- Ezzel te ne foglalkozz, Kate. Csak gyere. - itt sóhajtottam egyet, pár másodperc gondolkodás után szólaltam csak meg.
- Rendben. Délre gyere értem. - mosolyogtam.
- Ott leszek, szia! - köszönt és már le is tette a telefont.

Megnéztem az órát és láttam, hogy van másfél órám elkészülni. Gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam, fogat mostam és kisminkeltem magam. Megálltam a szekrényem előtt, és ruháért kutattam. Végül emellett döntöttem:

Pont délben meg is érkezett Justin.

- Szia. - nyitottam ajtót.
- Szia. - köszönt - Ezt neked hoztam. - adott át egy virágcsokrot.
- Ó, köszönöm, gyönyörű! Vízbe teszem és mehetünk is. - beszaladtam a konyhába, vízbe tettem a virágot, majd visszamentem Justinhoz.
- Szívesen. Egyébként gyönyörű vagy. Mehetünk? - mosolygott. Istenem, milyen dögös!
- Igen. - mondtam pirulva. Kuncogott egyet, majd kiléptünk a lakásból.

Gyorsan bezártam az ajtót, és elindultunk a kocsihoz.

- Na, mi a mai program? - kérdeztem.
- Először is, ebédelünk. Aztán sétálunk egyet a parkban, a végére pedig mozi. Megfelel?
- Meg.

Az út többi részében nem nagyon beszélgettünk. Annak ellenére, hogy születésem óta Los Angelesben élek, ezt a részét még nem is láttam. Én LA kevésbé forgalmas részén lakom, Justin viszont behozott a Hollywood-i részhez. Csak bámultam ki folyamatosan az ablakon. Hűha! Körülbelül fél óra kocsikázás után megálltunk egy étterem előtt és bementünk. Justin kihúzta nekem a széket, amit megköszöntem, és leültem, ő pedig velem szemben. Odahívta a pincért.

- Jó napot, mit hozhatok? - kérdezte a pincér. Én gyorsan átnéztem az étlapot és bemondtam a rendelést - És önnek, uram?
- Ugyanazt, amit a hölgy kért. - mosolygott rám Justin.
- Máris hozom. - és elment.

Hamarosan meg is kaptunk mindent. Az ebéd alatt nagyon sokat beszélgettünk, szinte mindent megtudtunk egymásról, ami szükséges.
A park, ahová ebéd után mentünk, nem messze volt az étteremtől, így odasétáltunk. Gyönyörű időnk volt, így nem kellett azon görcsölnünk, hogy elázunk. Órákig ott voltunk, nézegettük, ahogy a gyerekek játszanak a szüleikkel vagy éppen egymással. Még megnéztük a naplementét, utána visszasétáltunk a kocsihoz. Justin felajánlotta, hogy nézzük meg a Csak szexre kellesz című filmet. Pontosan hét óra volt, mikor megálltunk a mozi előtt és fél nyolckor volt egy előadás.

- Na, megfelel? - kérdezte vigyorogva Justin.
- Persze, hogy meg. - válaszoltam ugyanúgy.
- Akkor hajrá. - húzott magával a pénztárhoz.

Vettünk rá két jegyet, majd popcornt és kólát is, utána pedig beültünk a filmre. A végére már a hangunk is elment, annyit nevettünk. A film után hazavitt.

- Nagyon jól éreztem magam. - mondta mosolyogva.
- Igen, én is. - válaszoltam szintúgy.
- Hát akkor, jó éjszakát. - adott egy puszit, majd elindult.
- Neked is, szia. - kinyitottam az ajtót, és bementem.

Gyorsan megfürödtem, és Justinra gondolva el is aludtam.

Fontos!

Sziasztok! 

Nos, először is sajnálom, hogy nem résszel jelentkezem. Elég sok családi problémám van, nem is nagyon van időm géphez ülni, pláne nem részt írni. Igyekszem, de be kell valljam, nem egyszerű a helyzetem. Szeretnék még a héten részt hozni nektek és ha minden igaz, akkor hétvégén fogok tudni, de ez az időmtől és a kedvemtől függ. 

És mint tudjátok, hétfőn visszaülünk az iskolapadba, emiatt megint nincs könnyű dolgom. Tizedikbe megyek és nagyon sokat kell majd tanulnom, de igyekszek nektek minden héten legalább egy részt hozni. Köszönöm a megértéseteket! 

Puszi xx

4. Rész

Az emberek özönlöttek be az arénába. Mindenkin volt valami jel, hogy imádják Justint és rajonganak érte. Bementem én is oda, ahová irányítottak és elfoglaltam a helyem, pont közvetlen a színpad előtt. Körülbelül negyed óra múlva el is kezdődött a koncert.

 A lányok őrült sikoltozásba kezdtek, amikor Justin megjelent a színpadon. Az All Around The World-el kezdett, majd a Baby, As Long As You Love Me, Believe, Never Let You Go, Next To You Chris Brown-nal és így tovább. Majd következett a One Less Lonely Girl.

Valahol belül reménykedtem benne, hogy engem választanak ki, de a végére eljutottam oda, hogy abbahagytam a reménykedést. Hiszen miért választanának engem? Azonban megláttam egy magas embert felém közeledni. Mikor odaért hozzám, megszólalt:

- Kérem, fáradjon velem. - mondta nyugodtan. Bólintottam, mire ő elindult, mentem utána.

 Lányok féltékeny szempárjaival találtam magam szemben. Amikor elmondták, mi a feladatom, azt hittem elájulok. Én, mint OLLG?! El sem hittem. Mikor elkezdődött a szám, kikísértek a helyemre, leültem és megpillantottam Justint, ahogy elkezdett énekelni. A szívem felgyorsult, ahogy egyre közelebb jött. Az egyik táncosa átadta neki a rózsacsokrot, és tovább közeledett felém. Mikor odaért, a kezembe adta, pár percig nézett, majd folytatta a tánccal együtt. A végén lekísértek a színpadról, és én még mindig nem tudtam elhinni, hogy ez valóban megtörtént.

Mikor vége lett az egésznek, az M&G-sekkel együtt mentünk oda, ahova mennünk kellett. Én voltam az utolsó, így volt időm rendesen Justinnal lenni.

- Szia. - köszönt mosolyogva - Hogy hívnak?
- Catherine Elizabeth Jones. De csak Kate-nek hívnak. - válaszoltam, kicsit zavarban is voltam.
- Nos, Kate, gyönyörű neved van. - aláírt egy fényképet, majd csináltunk pár képet.
- Ó, köszönöm. - kicsit elpirultam. Miért mond nekem ilyeneket?
- Már a koncert alatt észrevettem a szépségedet. Mond csak, nem lenne nagy probléma, ha elkérném a számod? Szeretnék még egy jó ideig LA-ben maradni, így arra gondoltam, hogy találkozhatnánk. - kérdezte kicsit zavartan.

Hogy mi van?! Justin Bieber elkérte a számomat? Csak bámultam magam elé meglepetten, miközben szegény még mindig ott állt előttem.

- Uhm.. Kate... Minden rendben? - kérdezte. Rá néztem.
- Igen, persze, csak meglepett. - mosolyogtam.
- Ó, értem. Akkor? - kérdezte reménykedve. Leírtam egy cetlire a számom, majd a kezébe adtam.
- Várom a hívásod. - mosolyogtam.
- Keresni foglak. Jó éjszakát, szia! - köszönt, majd elindult.
- Szia. - köszöntem vissza, majd eljöttem onnan.

Hazafelé sétáltam az éjszakában, már éjfél is elmúlhatott, mire ennek az egésznek vége lett. Gondolkodtam, hogy vajon felhívjam-e Lena-t, mert már eléggé késő van. Végül úgy döntöttem, hogy majd holnap, vagyis ma beszámolok neki a történtekről.

Hazaérésem után vettem egy zuhanyt, halkan viselkedtem, mert láttam, hogy anyáék már rég alszanak, majd leültem a gép elé. Egyszerűen képtelen voltam aludni. Zenét hallgattam, olvastam, nézegettem a közösségi oldalakat. feltettem a képeket facebookra, meg mindenhova máshova, ahova lehetett. Körülbelül egy óra múlva feküdtem le aludni. Hamar el is aludtam.

Nos, így egy év után ismét jelentkeztem nektek résszel, remélem, hogy megvagytok vele elégedve. Hagyjatok nyomot magatok után :)

3. Rész

Az álmomban elmentem a koncertre, megismerkedtünk, randizgattunk és összejöttünk. Boldogok voltunk, nagyon is. Aztán felébredtem. Szörnyű érzés volt az egész, mert tudom, hogy ebből sohasem lesz valóság.

Június 26., 11 óra. Lena még aludt, ezért halkan felkeltem, kimentem a fürdőbe és elintéztem a reggeli dolgokat. Eszméletlenül várom már az estét, hiszen ma lesz Justin koncertje. Még a ruhát is ki kell választanom. Visszamentem a szobámba, akkor már barátnőm is fent volt.

- Jó reggelt. - köszöntem neki mosolyogva.
- Jó reggelt?! Neked fél 12 mióta reggel? - kuncogott - Am szia.
- Nekem még az. - kuncogtam én is - Nem vagy éhes?
- Dehogynem! Mint a farkas, olyan éhes vagyok! - pattant fel az ágyról.
- Akkor intézd el a reggeli teendőket, én addig megnézem, mit lehet összedobni, oké?
- Rendben. - és ezzel bement a fürdőbe.

Lementem a konyhába, már nem volt otthon senki. Miért is lennének már itthon? Hiszen mindjárt dél. Az asztalon egy cetlit találtam, felvettem, és elolvastam:

"Kicsim, kérlek menj el a boltba és hozz pár dolgot. A pénz a szekrényben megtalálod. Köszi, puszi. Anya" - és a hátoldalán volt a lista. Volt ott tojás, tej, liszt, meg minden, ami a háztartáshoz szükséges. Bármi, csak nem "pár" dolog volt. Hamarosan Lena baktatott le a lépcsőn.

- Miután ettem, el kell mennem a boltba, anya üzent, hogy vásároljak be PÁR dolgot. - mondtam erősen megnyomva a pár szót, sóhajtott egyet.
- Fogadni mernék, hogy nem pár dolgot kell venned, hanem egy nagy bevásárlást tartanod, ugye? - ült le a helyére. Az ételt már kitálaltam, én is leültem.
- Igen, eltaláltad. Eljössz velem, vagy hazamész?
- Nem is tudom. Szerintem elmegyek.
- Oké, akkor együnk és irány vásárolni!

Megettük az ennivalót, megkerestem a pénzt (amit egyébként anya jól eldugott), majd elmentünk a boltba együtt. Megvettünk mindent, ami kellett, bár beletelt pár órába. Észre sem vettem, hogy már majdnem öt óra és nekem még ruhát is kell választanom. Hazamentünk Lena-val, elpakoltuk a cuccokat, akkor már fél hat volt.

- Segítesz kiválasztani a ruhámat? Kérlek! - kérleltem.
- Milyen ruhádat? - nézett rám értetlenül.
- Hát a ma esti koncertre. El is felejtetted?
- Ja, hogy arra! Ne haragudj, kiment a fejemből, de segítek, persze.
- Jó, de siessünk, mert már fél hat!
- Nyugi.

Bementünk a szobámba, és kikerestük a ruháimat. Végül emellett döntöttünk:

Tudom, hogy kicsit csicsás, de jól  akartam kinézni. És mivel Justin kedvenc színe a lila, ezért is választottam ezt. 

- Gyönyörű vagy! - mondta barátnőm mosolyogva.

- Ó, ugyan. - mosolyogtam én is, hiszen nem vagyok én olyan gyönyörű. 

- De, az vagy! Érezd jól magad, én megyek. Majd mesélj, puszi, szia.

- Köszi. Rendben, majd mesélek. Puszi, szia. 

És elment. Én még vártam kb egy órát, hagytam üzenetet anyáéknak (persze telefonba), és elindultam az aréna felé. Olyan  20 perc múlva meg is érkeztem. 

Nos, itt a 3. rész. Bocsi, de csak ilyenre tudom írni. Írjatok komikat! :)