Az álmomban elmentem a koncertre, megismerkedtünk, randizgattunk és összejöttünk. Boldogok voltunk, nagyon is. Aztán felébredtem. Szörnyű érzés volt az egész, mert tudom, hogy ebből sohasem lesz valóság.
Június 26., 11 óra. Lena még aludt, ezért halkan felkeltem, kimentem a fürdőbe és elintéztem a reggeli dolgokat. Eszméletlenül várom már az estét, hiszen ma lesz Justin koncertje. Még a ruhát is ki kell választanom. Visszamentem a szobámba, akkor már barátnőm is fent volt.
- Jó reggelt. - köszöntem neki mosolyogva.
- Jó reggelt?! Neked fél 12 mióta reggel? - kuncogott - Am szia.
- Nekem még az. - kuncogtam én is - Nem vagy éhes?
- Dehogynem! Mint a farkas, olyan éhes vagyok! - pattant fel az ágyról.
- Akkor intézd el a reggeli teendőket, én addig megnézem, mit lehet összedobni, oké?
- Rendben. - és ezzel bement a fürdőbe.
Lementem a konyhába, már nem volt otthon senki. Miért is lennének már itthon? Hiszen mindjárt dél. Az asztalon egy cetlit találtam, felvettem, és elolvastam:
"Kicsim, kérlek menj el a boltba és hozz pár dolgot. A pénz a szekrényben megtalálod. Köszi, puszi. Anya" - és a hátoldalán volt a lista. Volt ott tojás, tej, liszt, meg minden, ami a háztartáshoz szükséges. Bármi, csak nem "pár" dolog volt. Hamarosan Lena baktatott le a lépcsőn.
- Miután ettem, el kell mennem a boltba, anya üzent, hogy vásároljak be PÁR dolgot. - mondtam erősen megnyomva a pár szót, sóhajtott egyet.
- Fogadni mernék, hogy nem pár dolgot kell venned, hanem egy nagy bevásárlást tartanod, ugye? - ült le a helyére. Az ételt már kitálaltam, én is leültem.
- Igen, eltaláltad. Eljössz velem, vagy hazamész?
- Nem is tudom. Szerintem elmegyek.
- Oké, akkor együnk és irány vásárolni!
Megettük az ennivalót, megkerestem a pénzt (amit egyébként anya jól eldugott), majd elmentünk a boltba együtt. Megvettünk mindent, ami kellett, bár beletelt pár órába. Észre sem vettem, hogy már majdnem öt óra és nekem még ruhát is kell választanom. Hazamentünk Lena-val, elpakoltuk a cuccokat, akkor már fél hat volt.
- Segítesz kiválasztani a ruhámat? Kérlek! - kérleltem.
- Milyen ruhádat? - nézett rám értetlenül.
- Hát a ma esti koncertre. El is felejtetted?
- Ja, hogy arra! Ne haragudj, kiment a fejemből, de segítek, persze.
- Jó, de siessünk, mert már fél hat!
- Nyugi.
Bementünk a szobámba, és kikerestük a ruháimat. Végül emellett döntöttünk:
Június 26., 11 óra. Lena még aludt, ezért halkan felkeltem, kimentem a fürdőbe és elintéztem a reggeli dolgokat. Eszméletlenül várom már az estét, hiszen ma lesz Justin koncertje. Még a ruhát is ki kell választanom. Visszamentem a szobámba, akkor már barátnőm is fent volt.
- Jó reggelt. - köszöntem neki mosolyogva.
- Jó reggelt?! Neked fél 12 mióta reggel? - kuncogott - Am szia.
- Nekem még az. - kuncogtam én is - Nem vagy éhes?
- Dehogynem! Mint a farkas, olyan éhes vagyok! - pattant fel az ágyról.
- Akkor intézd el a reggeli teendőket, én addig megnézem, mit lehet összedobni, oké?
- Rendben. - és ezzel bement a fürdőbe.
Lementem a konyhába, már nem volt otthon senki. Miért is lennének már itthon? Hiszen mindjárt dél. Az asztalon egy cetlit találtam, felvettem, és elolvastam:
"Kicsim, kérlek menj el a boltba és hozz pár dolgot. A pénz a szekrényben megtalálod. Köszi, puszi. Anya" - és a hátoldalán volt a lista. Volt ott tojás, tej, liszt, meg minden, ami a háztartáshoz szükséges. Bármi, csak nem "pár" dolog volt. Hamarosan Lena baktatott le a lépcsőn.
- Miután ettem, el kell mennem a boltba, anya üzent, hogy vásároljak be PÁR dolgot. - mondtam erősen megnyomva a pár szót, sóhajtott egyet.
- Fogadni mernék, hogy nem pár dolgot kell venned, hanem egy nagy bevásárlást tartanod, ugye? - ült le a helyére. Az ételt már kitálaltam, én is leültem.
- Igen, eltaláltad. Eljössz velem, vagy hazamész?
- Nem is tudom. Szerintem elmegyek.
- Oké, akkor együnk és irány vásárolni!
Megettük az ennivalót, megkerestem a pénzt (amit egyébként anya jól eldugott), majd elmentünk a boltba együtt. Megvettünk mindent, ami kellett, bár beletelt pár órába. Észre sem vettem, hogy már majdnem öt óra és nekem még ruhát is kell választanom. Hazamentünk Lena-val, elpakoltuk a cuccokat, akkor már fél hat volt.
- Segítesz kiválasztani a ruhámat? Kérlek! - kérleltem.
- Milyen ruhádat? - nézett rám értetlenül.
- Hát a ma esti koncertre. El is felejtetted?
- Ja, hogy arra! Ne haragudj, kiment a fejemből, de segítek, persze.
- Jó, de siessünk, mert már fél hat!
- Nyugi.
Bementünk a szobámba, és kikerestük a ruháimat. Végül emellett döntöttünk:
Tudom, hogy kicsit csicsás, de jól akartam kinézni. És mivel Justin kedvenc színe a lila, ezért is választottam ezt.
- Gyönyörű vagy! - mondta barátnőm mosolyogva.
- Ó, ugyan. - mosolyogtam én is, hiszen nem vagyok én olyan gyönyörű.
- De, az vagy! Érezd jól magad, én megyek. Majd mesélj, puszi, szia.
- Köszi. Rendben, majd mesélek. Puszi, szia.
És elment. Én még vártam kb egy órát, hagytam üzenetet anyáéknak (persze telefonba), és elindultam az aréna felé. Olyan 20 perc múlva meg is érkeztem.
Nos, itt a 3. rész. Bocsi, de csak ilyenre tudom írni. Írjatok komikat! :)
